Látomások, avagy vissza emlékezés
2013 nyarán Yamashita Otani indult haza az iskolából. Azt gondolta, hogy egy csodás délután elébe nézhet, ám épp az ellenezője történt. A házuktól 2 utcányira a helyi rossz fiúkkal Narakuval és a bandájával találkozott össze.
-Hé Yamashita!! Állj csak meg!! Van pénzed ?-kiabáltak utána.
-Igen van. De nem adom ezúttal nektek, ha veréssel fenyegettek akkor sem.Nem félek tőletek.-szólt vissza.
-Hallottátok ? Nem fél egyem a kis lelkét. Gyerünk fiúk! Ha szép szónál nem adja oda erőszakkal majd igen.-azzal elkezdték ütni szegényt.
Elájjúlt. Narakuék ahelyett hogy segítettek volna neki, inkább elfutottak. Egy öreg néni talált rá vérző szájjal. Azonnal értesítette a helyi mentőket. Amég Otani el volt ájjulva azt álmodta hogy ül a tenger parton barátnőjével Emilyvel össze bújva. Ám ez nem álom volt. Az előző élete egy része villant be a szeme előtt, de ő ezt még nemtudta. A kórházban kelt fel. Mikor felébredt és legjobb barátja Akira ült mellette.
-Jól vagy ?-kérdezte ilyedten.
-Igen-igen jól vagyok csak kicsit fájj a fejem.Képzeld olyan fura álmom volt. Egy csajjal ültem egy írtó jó csajjal. Bárcsak tudhatnám a nevét.
-Hogy nézett ki az a csaj ?
- Ohh hát hosszú fekete haj, világos zöld nagy szemek, vékony magas.
- Huha tesó, bárcsak az én álmom lett volna ez.-nevetett Akira.
-Van ilyen.-kacsintott rá Otani.
Mikor Otani már nem szédűlt, és feltudott állni haza fele indultak. Mivel péntek volt, elhatározták hogy elmennek a Cosmo Worldbe este. Mikor bementek, egyből a Cosmo Klock 21-et vagy is az óriás kereket támadták le. Mikor felültek és már majdnem a tetején voltak akkor Otani elájult. Újra bevillant neki az előző életéből egy részlet, amit megint csak álomnak hitt. Ezúttal az volt abba az "álomba", hogy ül az óriáskeréken a barátaival, és újra azzal a a lánnyal hülyéskedve. Mikor magához tért, akkor egy padon fekve ébredt, miközben Akira pofozgatta.
-Kell már fel!! Nem hallod ?-kiabált neki.
-Jólvan, már észhez tértem ne ütögess!
-Na végre. Azt hittem már le kell, hogy öntselek valamivel.
-Hallod már megint azzal a lánnyal álmodtam. Nem fura ez ?
-Hmm.. nem vagy te szerelmes ?
-Kibe ? Alig állnak velem szóba a lányok.-szomorodott el Otani.
- Ne legyél már szomorú. Én az életemet adném érted.
-Te meleg vagy ?-nevetett Otani.
-Csak tesóilag értem bolond.
-Hát remélem.
- De hülye vagy!! Menjünk haza. Késő van már.
-Okés. Induljunk.
Elindultak haza fele és arról a lányról beszélgettek. Mikor este Otani aludni ment becsukta a szemét és minden beugrott neki. Az álom valójában nem álom volt. Hanem az előző élete. Hogy hogyan jött erre rá ? Mikor becsukta a szemét az előző élete beli halála ugrott be. Aztán jöttek az emlékek. Elhatározta hogy holnap elmegy oda ahol akkor élt. Reggel átment Akirához. És elhívta magával Tokióba. Tisztán emlékezett a ház számára színére alakjára és persze az utácára is. Mikor oda értek a ház majdnem teljesen úgyan olyan volt mint anno idején. Bekopogtak. Egy öreg néni nyitott ajtót. Az az öreg néni volt Otaninak előző elétében a kishuga.
-Ön tetszik lenni Maya Temo ?-kérdezte Akira.
-Igen én vagyok. Mi ügyben keresnek fiatalok ?
-A bátya úgy kb. 17-18 évvel ezelött halt meg ?
- Sajnos igen. De miért érdekli ez magukat ?
-Azért..mert..én vagyok az előző életebén meghalt bátyja..Riuga Temo.
-Istenem..-sírta el magát a néni.
-Najó bemehetnénk ? Sietünk ám!-szólt Akira.
-Akira! Fejezd be!-kiabált rá Otani.
-Gyertek csak be. Van pár kérdésem.-mondta Maya és bementek a házba.
Beszélgettek. Nézték a képeket. És Otaninak a szeme fent akadt egy képen. Megkérdezte ki ő. A az öregnéni azt mondta, hogy az a lány az előző életében lévő barátnője. A fiúk ledöbbentek.
Várjatok csak!-mosolygott az a néni.
És aztán Maya felhívott valakit.
A régi szerelem múlik, az újj pedig jön
Pár perc múlva kopogás az ajtón. Egy vén öregasszony volt az.
-Hé Riuga vagyis Otani! Itt van Emily. Ő volt a barátnőd anno idején.
-Mii-mii van ? Ő nem lehet Emily.
-Nézz a szemébe és meglátod.
Otani bele nézett a szemébe, és eszébe jutott,hogy tényleg ő az.
-E-e-e-emily ?
-Igen én vagyok kedvesem. Kicsit megváltoztam. A halálod óta egy barátom se volt. Még mindig szeretlek.
Otani Akirára nézett és azt látta, hogy Akira szakad a nevetéstől.
-Bocsánat mennünk kell! Akira! Gyere!
Azzal a lendülettel ki futottak a kapun, de még Akira mindig nevetett.
<---Emily régen ...Emily most-->
-Akira ne nevess már! Hallod elég volt! Nekem nem vicces ám!!
-Jólvan na! Befejezem. Miért kell durcizni ?-mondta gúnyolódós hangon Akira.
Otani elfordult, és futott tovább. Mikor megálltak barátja újra ránézett, és elkezdett nevetni.
-Most meg mi olyan nevetséges, ha megkérdezhetem ?
-Ahhhh semmi, semmi csak csak csak...jajj tudod tee!!-és nevetett tovább.
-Hagyjuk! Felejtsük el azt a lányt.
Leültek egy padra és beszélgettek. Aztán haza mentek. Teltek múltak a hetek. Otani újra jön haza az iskolából, és egy dögös szőke hosszú hajú lánnyal fut össze.
-Szia Riuga! Én vagyok az, Emily!-köszönt rá a lány.
-Tee te tee Emily ?
-Igen! Az összes pénzem plasztikai műtétekre költöttem, hogy újra belém szeress!
-Hát azért valljuk be, hogy így eszméletlen jól nézel ki. De nem lehet.
- Nee-nem lehet ? Miért nem lehet ?
-Öhm..hát azért mert mert..tetszik nekem egy lány. (Igazából Otaninak senki se tetszett, csak le akarta koptatni a lányt, mert tudta hogy hiába a plasztikai műtétek ő már látta öregasszonyként, és ő így nemtudna vele lenni, ha akara sem.
-Szóval akkor..nem kellek így se ?-szomorodott el Emi.
-Sajnálom, de nem! Szia!
A lány sírva elfutott. Aztán Otani kifogásából igazság lett. Mikor megfordult hogy folytatja az útját egy lány bele ütközött akinek tiszta víz lett a ruhája, mivel bele esett a járda melletti pocsojába.
-Hé jól vagy ?-kérdezte a fiú.
-Igen köszönöm. Jól vagyok.
-Segíthetek valamit ?
- Hát a ruhám teljesen elázott. Eljönnél velem venni amég haza érek ? (Ez persze kifogás volt, mert a ruhája egyátalán nem érdekelte, annál inkább csak Otani tetszett meg neki, úgy ahogy is Otaninak.)
Beszélgettek és elkérték egymástól a nevüket, telefon számukat stb. Kiderült hogy Yuri Hideki a lány neve. Haza kísérte őt Otani és ő is haza indult. Egész végig Yurin gondolkodott. Haza ment felhívta. Órákig beszélgettek nem törődve a telefon számlával.
<---Yuri
Másnap a kis szerelmes fiú és Akira találkoztak. Otani nemtudott rá oda figyelni. folyton Hidekin járt az esze. Aztán mikor fel tünt Akirának hogy Otani szerelmes valakibe addig faggadta amég el nem mondta. Aztán mutatott róla képet is neki.
-Hé! Ez a csaj a hugom legjobb barátnője.
-Öhm.. és akkor mi van ?
-Jaj semmi. Csak mondtam!-mosolygott, és hátra rakta mind két kezét tarkójára.
-Hát oké.. Nem megyünk el a sushi bárba ? Éhes vagyok.
-Nem bocs tesó, mennem kell tanulni.
-Te tanulsz ? Most csak vicceltél ? Máskor mindig jössz velem sushizni, hisz imádod a sushit.
-Nem nem viccelek, most tényleg mennem kell..csáá!
-Hát okéé csáá!
Otani leült a bárban és elkezdett gondolkodni mi baja Akirának.
Tüskés szívek
Másnap reggel elment Akiráék elé, hogy együtt menjenek suliba. Az anyukája jött ki. Azt mondta, hogy nincs otthon, mert már rég elment. Otani csodálkozott, mivel Akirára mindig 10-15 perceket szokott várni mert mindennap elalszik. Nemtudott mit tenni, így ő is elment iskolába. Akira már ott ült a padba. Oda ült mellé.
-Hé..tesó, hogy-hogy már ilyen korán eljöttél a suliba ?-kérdezte Otani.
-Semmi közöd..törödj a magad dolgával.
-Most mért vagy ilyen bunkó ?
-Megmondtam! Törödj a magad dolgával! Csá!
-Hát oké. Szia!
Otani leült. Elkezdődött a tanítás. Nemsokára véget is ért. Indultak haza az iskolából, amikor Yuri letámadta Otanit egy hatalmas öleléssel. Akira épp a másik oldalon ment és sírva szaladt előre. Otani és Yuri pár nap múlva elkezdtek járni. De egy idő után a lány megcsalta. Otani nagyon maga alatt volt. Egyszer mikor a szobájában sírt, Akira nyitott rá.
-Ne sírj te hülye! Lesz nála jobb is!-szólt rá.
-Nekem nem kell jobb! Én őt akarom. Várjunk csak! Te honnan tudod ?
-Hallottam hírét egy két dolognak, de ez most mindegy.
-Hát jó. Amúgy anno miért voltál velem olyan gyökér ?
-Mert háát.. háát..én is szeretem Yurit.
-Sze-sze-szereted ? Most is ?
-Már nem. Így már belátom, hogy jóó hogy vissza utasított.
- Vissza utasított ?
-Igen, de már mindegy. Nem megyünk el enni valamit ?
-De! Elmehetünk.
A 2 fiú felállt Otani át öltözött, és elindultak a helyi étterembe. Ott egy kicsit be rugtak. Kicsit nagyon. Nemtudtak haza menni, így elmentek oda, ahol kiskorukba mindig játszottak. Egy elhagyatott játszó térre. Beszélgettek, hülyéskedtek, és elaludtak. Mind ez szép is lett volna, ha reggel Yuri nem arra jár. A másik ok az volt, hogy Emilyt is épp arra vitte reggeli sétája. Yuri oda futott Otanihoz, és megpuszilta. Ettől Akira nagyon kellemetelenűl érezte magát, de Emi sem maradhatott ki ebből. Mikor meglátta hogy Otani az akit a lány megpuszilt letépte róla, és adott neki egy pofont. Lány harc lett ennek a vége. Amég verekedtek, a 2 fiú gyorsan elfutott, szakadva a röhögéstől.
-Jajj istenem! Hogy két ribizli így össze vesszen.-nevetett Akira.
-Jaa! Kiégtem! Szerinted most mit csinálhatnak ?
-Hát..lehet már kibékültek és kicsit rezubizanoznak.(lezbikusok)
-Úristen te beteg vagy!
-Ezért vagyok a te legjobb barátod!-kacsintott Akira.
-Ez csak 1 ok a sok közül. Amúgy nem kellett volna suliba mennünk ?
-Öhhm..de! Mostmár mindegy.
-Ja. Majd holnap. Vagy nem.
-Álmos vagyok.
-Mi van ?
-Mondom álmos vagyok. Süket vagy ?
-Nem. Csak fura hgy 10ig aludtunk, de te mégis álmos vagy.
-Jólvan már! Nem én alszok el mindennap a suliból.
-Chh..
-Chh..-csufolódott Otani.
-Most hogy az előző életembeli csaj is itt van, így nehéz lesz felszedni valakit. Amúgy..emlékszem a halálomra.
-Mesélj!
-Hát..úgy volt, hogy ültem a parton egyedül. Asszem Emily épp nem ért rá, mert fordászhoz kellett mennie. És akkor bumm. Nagy villanás. Mikor még eszméletemnél voltam láttam, hogy minden csupa vér. Akkor annyira féltem, hogy meghalok. Sajnos így is lett. Miután meghaltam nem éreztem semmi rosszat, nem fájt semmi mint az elött, és boldog voltam..Fura, de boldog voltam. Eddig nem hittem a reinkarnációba, de ez után az eset után ki ne hinne ? Mostmár a haláltól sem félek.
-Hát örülj neki. Én hiába tudom a történeted... a haláltól akkor is félek.
-Megértem.De hallod.. szerintem induljunk haza..anyuék aggódhatnak.
-Oké..én előre félek..
-Mitől ?
-A lebaszástól. Főleghogy árad belőlünk a pia szag. Jajj mit kapok én még. Jó sátánom segíts meg!
-Sátánom ? Nem Istenem ?
-Nem hiszek istenben te gyökér.
-Hát pedig ha nem lenne isten én se lennék itt.
-Jóvan máá'! Ha nem lenne apám, és nem ment volna se a si-hu-hu a barlangba, akkor én se lennék itt!
-De b*zi vagy! Induljunk.
A két fiú elindult haza fele, de a lecseszést nem úszták meg.
Jajj ne! Csak ezt ne!
Miután Otaninak az előző életéből jött dolgokból elege lett egyből el akarta felejteni. Sajnos az emlékek nem törölhetőek. Akira nagy szája miatt, pedig főleg. Akira elmondta az anyukájának, az anyukája a barátnőjének, a barátnője a másik baratnőjének..stb és így tovább. Egyik reggel újság írók kopogtattak be az ajtón. Rengeteg kérdést tettek fel a fiúnak. Szegény azt se tudta mit csináljon. Így elfutott. Az iskolájába majdenm mindenki azzal várta, hogy ő lettt a példa képe. (Elég gáz volt a helyzet, mivel csak 1 napja tudják a titkát, de máris példa kép lett.) Az őrült úgy mond "rajongóktól" nemtudott szabulni. Ez miatt, hogy Akirának eljárt a szája nem állt vele szóba egy jó idejig. Egynap felkereste Otanit az Ő példa képe; Kamijo. Mikor meglátta azt hitte szívrohamot kap. Beszélgettek erről a témáról. De Kamijo olyat kérdezett, amit Otani a legjobban utált abban az időben:
-És milyen ebben az újj testben ?
-Áhhh..utálom hogy egyfolytába ilyeneket kérdeznek!!!! Utálom!! Takarodj vagy nem jársz jól!!!
-Én csak kérdeztem. Nem kell egyből felkapni a vizet.
-Ahhhhhh..te akartad!!!-azzal adott egy pofont Kamijonak.
-Ezt miért kaptam?-mondta könnyezve.
-Mondatm hogy takarodj!! Nem hallod ?
-De igen! Szervusz, Otani-kun!
Mikor hűn szeretett példa képe kiment rájött, hogy hülyeséget csinált. Mostmár..hiába ő a példa képe..Kamijo utálja őt. Az újj példa képe: Miku lett az An Cafe-ből. Ő vele egy ideig nem akart találkozni, hátha dürohama miatt őt is eltaszítja magától. Aztán a szülei a sok düroham miatt pszichiátriára küldték 1 hétig. Amikor kijött mindent másképp látott. Kicsit nyugodtabb volt. Erős gyógyszert írtak fel neki. Azt kívánta..bárcsak ne történt volna meg vele ez az egész. Költözködni készültek. A költözés napján Akira a házuk elött várta Otanit. Valami fontosat akart mondani.
-Otani..szia!
-Hello! Mit akarsz ?
-Hát..csak elmondani valamit.
-Mondajad máá'!
-Várj..ne siessük el..nem olyan könnyű ám..
-Jó jó ! Mond!
-Szóval.. már régóta ismerjük egymást..tök jól elvoltunk..meg minden..
-Igeen.
-És hát..jajj istenem..de nehéz is ez.
-MOND MÁÁ'!!
-Jólvan bazdmeg! Szeretlek!!!! :S Mikor Yurival randiztál..akkor se Yuri miatt voltam szomorú..hanem miattad..remélem megérted..
-Akkor..nem Yuri miatt szomorkodtál ? Hanem miattam ?
-Igen..Yuri nem is a hugom barátnője..
-Ohh..
-És te is így érzel irántam ?
-Nem nem nem dehogy..bocs tesóó..én a lányokat szeretem.
-Megértem..könnyebb hogy elmondtam..na mennem kell..szia!
-Okéé okéé..de azt tudd..hogy én sohasem fogok úgy érezni, mint te..
-Igen tudom..mondatm mennem kell..Szia!
-Szia!
Otani hazafele úton végig ezen gondolkodott..vajon.. mióta szereti Akira Otanit ? Ez örök titok marad.
Kavargó érzelmek
Mikor Otani haza ért, valami furcsa érzés kapta el. Rájött hogy bele szeretett Ayamébe. És tudta h ezt az érzést a lány is viszonozza.
-Az a haj, az a hang, az a puszító esztétika..istenem.. bele szerettem.-gondolta magában.
Másnap újra találkoztak. Ott Otani elhatározta, hogy szerelmet vall. Így is lett:
-Aya..mondani szeretnék valamit..szóval.. a tegnapi napon, hogy is mondjam.. beléd szerettem.
-Öhmm.. hát.. én is beléd nagyon de nagyon.-pirult el a lány.
Mosolygtak. Aztán megcsókolták egymást. Mikor haza indultak, Otani már várta hogy bejelntse a nagy hírt. Mikor elmondta az édesanyjának egyátalán nem örült.
-Otani.. te ehez nagyon fiatal vagy! Nem lehet barátnőd! Nem! Megtiltom! Nem mehetsz ki egy ideig..az iskolába is én viszlek.
-Mi-mi-mivaan ? Mi az, hogy nem járhatok Ayaval ? Ha ? Uhhh...utállak :(
A fiú a végszó után beszaladt a szobájába. Az anyja utána futott és azt kiabálta:
-Ja.. add ide a telefonod.:D Ilyen nagy embereknek nem való.
Otani erre már annyira ideges lett..hogy megtörtént a baj. Megfogta a kést, amivel a vacsorját akarta fogyasztani..és az édesanyjába szúrta.
-Höö.. mi mi ? Anyu ? Mit tettem ? Úristen..mit tettem ?-ilyedt meg a fiú.
Az anyja azonnal szörnyet halt. Annyira megijedt, hogy azt sem tudta mit csináljon. Így hát kidobta az ablakon. Ő pedig utána ugrott. Csak feküdt, és sírt. Mikor már nagy tömeg állta körbe őket, akkor érkeztek meg a mentősök. Az járt a fejébe, hogy bárcsak ne mondott volna semmit az anyjának..már azt is megbánta hogy azt mondta neki utála. Pedig megérdemelte...ahogy a halált is. Az anyja meghalt..menthetetlen volt. Otani pedig csak megsérült.
-Soha többé nem teszek meggondoltlan dolgot.-gondolta magában és elájjúlt.
Ami történt, megtörtént
Mikor végre sorra kerültek az orvos megállapította, hogy Aya már 2 hónapos terhes, és elküldte őket ultra hangra.
-Úristen Otani, most mi lesz ?
-Végülis..elvetetni már nem lehet..és én betöltöttem a 18-at. Így én vállalhatok felelősséget a gyerekre. És ha jól tudom te jövőhéten töltöd a 18-at.
-Megszeretnéd tartani ? Oh drágám annyira boldog vagyok. És anyámék sem tilthatják meg. Hisz már ahogy mondtad elvetetni nem lehet.
-Akkor menjünk, és valahogy mondjuk meg nekik.
Azzal elindultak hogy közöljék a szülökkel a hírt. Mikor oda értek, és elmondták a lány szülei nem fogadták valami kellemesen:
-HOGY MI ?-kezdett ordítani Aya édesanyja- TERHES VAGY ?
-Igen. De nemsokára nagykorú leszek. És elvetetni nem lehet.
-Uram isten most segíts meg! Kouta! A lányunk terhes!
-Az én kicsike lányom ? Ne viccelj már.
-El kell költöznünk!!!-ordított fel Aya édes anyja.
NEM!!! NEEM!-kiabált fel a 2 fiatal egyszerre.
-De igen! És ti többé nem találkoztok!
Ayame kifutott az ajtón sírva, és eltünt. Napokig keresték. De semmi hír róla. Otani már padlón volt, hogy hol lehet. Főleg hogy terhes. A lány szülei megbáták a szavaikat. Nem is kicsit. Mikor már 3 hét eltelt, megtalálták. Addigra a lány szülei feladták a keresést, és elköltöztek messzire. Csak lányért jöttek vissza semmi másért. Épp hogy meglátták egymást a fitalok, szinte úgy kellett egyből búcszúkodni.
<----Ayame